Martha Graham
Marta Graham olyan mély hatást gyakorolt a táncművészetre, mint Picasso a festészetre, Sztravinszkij a zeneszerzésre, vagy Frank LLoyd Wright az építészetre. Hét évtizeden keresztül művelte a táncot – táncosként, korográfusként és pedagógusként. “Egész életemet a táncban éltem, táncosként. Ez az élet intenzív megtapasztalását tette lehetővé számomra. Néha kellemetlen érzésekkel, néha félelmekkel, de mindig el- és kikerülhetetlenül” – vallotta magáról.
A presbiteriánus, ír származású pszichiáter apa keményfejű lánya a századforduló tizes éveiben került a Ted Shawn és St. Denis által alapított Denishawnba. Graham 1923-ig nevelkedett a leghíresebb kortárs táncot oktató intézmény szárnyai alatt, s két évvel később már megalapította saját társulatát – iskoláját, a Kortárs Tánc Központot. Ekkor még egészen a Denishawn hatása alatt állt: 18 rövid szólójával és duettjével életében először ekkor debütált önálló korográfusként a publikum előtt. Graham elvetette a balettot, hosszú élete során önálló és önmagából építkező műfajjá fejlesztette a modern táncot. Szokatlan meglátásai, mozdulatai szélsőséges érzelmeket váltottak ki a szakmából és a közönségből: a klasszikusok rajongói egyenesen iszonyodtak ezektől az apró rángásokkal megszakított, hirtelen indulatokkal tűzdelt stílustól.
A “Chronicle” (Krónika), Graham egyik legmeghatározóbb munkája, mely a modern tánctörténet kezdetét jelző cezúrává érett, 1936-ban készült el. A kor uralkodó kérdéseit drámai módon fogalmazta meg koreográfiájában: táncnyelvre így korábban senki nem ültette át azt a depressziót és elszigetelődést, ami ebben világválságtól és polgárháborúktól sújtott érában a közhangulat meghatározó eleme volt.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egy ideggyógyász apa és neki egy törékeny, de nagyon kíváncsi leánya. Az apa fogott egy tál tiszta vizet és megkérdezte a kis vadócot, mit lát. Tiszta vizet – hangzott a válasz. Ám az apa nem hagyta ennyiben a dolgot, előkapott egy mikroszkópot, s néhány csepp vizet odacsöpögtetett alá. A kislány döbbenten figyelte a mikroszkóp alatt zajló életet. Az apa így szólt: soha ne elégedj meg azzal, amit elsőre tapasztalsz. Ha Graham nem mutatja meg a látás illúzióját a kis Marthának, a modern tánc története sem így alakul.
14 éves korában Santa Barbarába költöztek. Egy napon szüleivel sétált, mikor egy kirakatban meglátott egy plakátot. Ruth St. Denis kisasszony előadását hírdette. Elment a Mason Operába és akkor döntött úgy, hogy táncosnő lesz. Az előadás után beiratkozott a Denishawn Iskolába. /alapítói: Ruth St. Denis és Ted Shawn/.
Nagyon szigorú képzést kapott, de nem engedték táncolni, mivel nem felelt meg az iskolai eszményképnek. Egyszer csak megkapott egy szerepet, ami karrierje kezdetét jelentette. Az együttesnél nem maradt sokáig, mert nem akarta azt a “művészi hazugságot” eltáncolni. A mércéje mindig is az volt, hogy addig táncoljon, amíg van nézőközönsége. Nem úgy táncolt, mint mások, ő ezt úgy hívta hogy feszítés és lazítás. Használni kezdte a talajt. Mezítláb táncolt és azt mutatta be a színpadon, amiről a legtöbb ember igyekszik megfeledkezni, amikor színházba megy. 3 évvel később koreografálta meg Az eretnek című táncát. A színpadon egy fehér ruhás nőt alakított, míg a többiek feketében voltak. Ők alkották a dacos falat, amelyet nem sikerült áttörnie. Lincoln Kirstein, a Caravan Balett igazgatója kesőbb felkérte, hogy vegye maga mellé tanítványnak Eric Hawkinst. Eric volt az első férfi a társulatban, majd később a férje is lett. Amikor a társulat New Yorkban lépett fel és Eric saját koreográfiáját mutatta be, a közönség kifütyülte. Ezután Európába mentek, mert Eric úgy érezte, hogy csak ott tud újra magára találni. Párizsi fellépésük közben Martha térde megsérült, de az előadást nem hagyták abba. A társulat Londonba utazott, de a tervezett előadást elhalasztották. Ekkor hagyta el a férje. Mivel emiatt nagyon le volt törve, visszautazott Santa Fébe. Itt egy orvos segítségével sikerült felépülnie annyira, hogy a Carnegie Hallban eltáncolhatta Judit című szólótáncát. A 70-es évek elején abbahagyta a táncot, de nem tartott sokáig, míg újra munkához látott. A Médeá-ban és más műveiben is módosított a koreográfián. Londonban nyílt meg iskolája: London Contemporary Dance School, melynek igazgatója, egyik tanítványa, Cohan lett.
Graham soha nem táncolt úgy, mint mások, saját technikáját úgy hívta, a feszítés és lazítás művészete. Mezítláb dolgozott, nagyon sokat a talajon – a talajjal. Martha gyűlölte a balettet, a “művészi hazugságot”, mert szépet és könnyedséget mutat, miközben keserves munka van mögötte. Nem is engedte tanítványait balettórákra.
Technikájában a levegő és a talaj játsza a főszerepet: a kilégzéssel mozgatja a test középpontját, így nyújtja a testet, a gravitációt pedig engedi hatni a súlyáthelyezésekben, még akkor is, amikor épp ellene dolgozik. Saját kis szótárat alkotott leggyakrabban használt technikáiból.
Tanítványai szerint a legjobb tulajdonsága nagylelkűsége volt. Soha nem mondta, hogy bárki lopott volna tőle, pedig sokan használták ötleteit, szótárát, mozdulatait – emlékeztek vissza. A modern tánc forradalma neki köszönhető – mai napig tanulják a technikát a táncművészek, kapnak belőle inspirációt koreográfusok. Martha Graham 97 éves korában hunyt el, 1991-ben.
A Graham – szótár
Kontrakció: amikor a törzs izmai hirtelen húzódnak össze, kiindulópontja a köldök, a rekeszizom.
Release: A kontrakció semlegesítése, elnyújtás.
Streches: Nyújtások.
Bounces: Ruganyozások, visszapattanások.
Strech bounces: Nyújtott gerinccel elvégzett ruganyozó munka a törzzsel.
Spirál: Van részleges és- teljes spirál. Indítható fejtől és csípőtől.
Pitch: Egyenes gerincű törzsdöntés előre vagy hátra (kb. 45 fokig).
Tillt: Egyenes gerinccel a törzs döntése oldal irányokban.
Breathing: Légzés.
Brush: “Súrolás”. A lábfej erőteljes csúsztatása a talajon.
Triplets: Hármas lépés.
Swings: Lendítések.